Egyesült Államok

A sorozatkávéházak alapelve valamennyire a Disneyland elképzelésére emlékeztet. A kutatók paraszociális kapcsolatnak nevezik a tévés figurákhoz való kötődést.

A Manhattan északi részében levő kávéház a popkultúra része. Az egyik helyen csak az eredeti recept alapján készült ételt kapja a vendég, a másik helyen a tévésorozat színhelyét. A sorozatkávéházak folytatásai a sorozat kedvelői számára készített ajándéktárgyakat áruló boltoknak. Miért csak egy a sorozat szereplőjének képével díszített slusszkulcsot tudjon hazavinni a rajongó, amikor igazi élményt is vásárolhat magának? A Disneyland tapasztalatai alapján évtizedek óta tudjuk, hogyan működik ez az elképzelés. A fikció így valósággá válik.

Néhány évvel ezelőtt New Yorkban egy rövid időre megnyílt a Central Park kávéház, amit olyanra rendeztek be, mint amilyenben a Friends című (Jóbarátok) sorozat szereplői tűnődtek életről, szerelemről, barátságról. 100 méternél is hosszabb sorban várakoztak a rajongók, hogy bekerülhessenek a kávéházba. Egy hónap után véget ért a Friends 20 éves jubileumi akciója, és bezárták a Central Perk kávéházat. Egy hasonló reklámötletet valósított meg nemrégiben a Netflix streamingszolgáltató cég. Különböző amerikai városokban egy-egy hétvégére megnyitották a Los Pollos Hermanos gyorséttermet.  Eredetileg a Better Call Saulban, a Breaking Bad (Totál szívás) előzménysorozatában szerepelt ilyen nevű gyorsétterem (a Breaking Badben is szerepel), amit egy drogbáró, Gustavo Fring működtet.



A televízió, ahol az emberek azt is követhetik, hogy a bűnöző hogy vonul be a börtönbe, egyre kevésbé érdekes, és a sorozatok egyre népszerűbbek. A kommunikációkutató tudósok „paraszociális kapcsolat”-ról beszélnek, amikor a nézők tévéfigurákkal létesítenek kapcsolatot. A sorozatokban szereplő színészeknek néha zavaró lehet, ahogy a szerepükkel azonosítják. Például a Jó idők, rossz idők, eredetileg ausztrál sorozatban szereplő Wolfgang Bahro, aki az ellenszenves Jo Gernert alakítja az RTL adó sorozatában, időnként olyan pólóban jelenik meg, amelyen ez a felirat szerepel: „Nem vagyok Jo Gerner”.

A sorozatok ihlette kávéházak amerikai jelenségnek számítanak

A berlini Mauerwerk nevű étterem, a pincéjében levő bárral gyakran szolgál helyszínül RTL-es műsoroknak, így a Jó idők, rossz idők sorozatnak, ami a Tatort (Tetthely) és a Traumschiff mellett a legnépszerűbb német tévésorozat. A Mauerwerk-ben sokszor igazi muzsikusok játszanak. Fellépett itt már Nena vagy a svéd Mando Diao rockegyüttes. A fikciónak és a valóságnak ezt a keverékét a nézők egyébként csak a képernyőn élvezhetik. Valódi besétálós sorozat kávéház elsősorban amerikai jelenség.

Az okos üzletemberek az Egyesült Államokban igyekeznek kielégíteni a nézőknek azt a kívánságát, hogy szeretnének a sorozatvilág részévé válni. A McGee's pub például a Manhattanben levő Midtownban attól lett híres, hogy a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) nagyon népszerű sorozatban levő McLaren's Pub valódi helyszíne volt. Itt találkoznak a szereplők kilenc évadon keresztül, miközben Ted keresi az álomfeleséget, Barney pedig flörtöl. Sokszor ülnek itt a piros műbőrrel bevont ülőalkalmatosságon.

A valódi McGee's nem annyira bizalomgerjesztő, például a nedves szőnyegekből áradó szag miatt. De legalább minden hétfőn speciális választék van. Ilyenkor az ételek nevei a sorozatra emlékeztetnek. Például a "Bro Code Combo" (A Tesó Kódex) az egyik főszereplő, Barney Stinson könyve menü  ebből áll: buffalo csirkeszárny, csirkecsíkok, potato skin (töltött burgonya) és mozarella sticks (rántott mozarella csíkok), az ára 18 dollár.

A Rue La Rue tulajdonosa a sorozat szereplőiből kapott házasságajánlatot.

Ha metróval Washington Heights felé megyünk, olcsón el tudunk jutni a Rue La Rue-be: Itt a helyszínen készült lasagne 13 dollárba kerül, és tényleg olyan finom, amilyen a sorozatban szereplő nagymama, Sophia által készített lehet. A kávéház tulajdonosa, Michael  La Rue a már elhunyt, a sorozatban Blanche-ot alakító színésznő, Rue McClanahan  fiával vezeti a kávéházat. Egy jó szakácsot alkalmaznak, aki megfelelően el tudja készíteni a sorozatban szereplő fogásokat. Egyéb celebek fogásait is kínálják itt.

A receptek Rue McClanahan színésznő receptgyűjteményéből származnak, amelybe színészkollegák és más híres művészek receptjeit írta le. A kávéház tulajdonosa egyéb hírességek receptgyűjteményét is örökölte, olyanokét, akik megfordultak nála. Amikor Rue McClanahan meghallotta a tulajdonos családnevét, házassági ajánlatot tett. A tulajdonos így mesél a színésznővel kötött barátságáról: „Azt szerette volna, hogy a neve Rue La Rue legyen”.

Ez a történet jelen van a kávéházban, ha egy kissé giccses is. A lapos képernyőn látható epizódban éppen Dorothy viccel a szobatársnője, Blanche férfifaló voltán: „A sziámi ikrek gyakrabban alszanak egyedül, mint te.” Ez a poén a fiatal vendégeket hidegen hagyja. Csevegnek és finomságokat esznek. Akkor is a „Rue La Rue” vendége lehet bárki, ha nem sorozatrajongó.